ÉLET

Az emberek nagy része azt mondja,hogy a nagy betűs ÉLET-be, 18-19 évesen lépünk be,amikor befejezzük a gimit.
Én ezzel nem értek egyet....
Rengetegen átéltek már olyan dolgokat mint például egy rokon halála,egy baleset,a szülei elvesztése,spórololás a pénzel,anyagi gondok a családban...És még sorolhatnám azokat a dolgokat amik az élettel járnak.Hogy ezeket megtapasztald nem kell 18 évesnek lenned.Nem kell gimnáziumi végzettség.A nagybetűs ÉLET-be akkor lépünk bele amikor megszületünk.Sok dolot kell elviselnünk azért hogy felnőtt korunkban sikeres emberek legyünk,akikre szükség van.
Én is csak egy átlagos gyerek vagyok.Nem vagyok még 18.A gimnáziumot még messze nem fejeztem be.Még mindig az általánossal küzködök.De mostmár megértettem hogy ha nem tanulok keményen akkor nem lehet lyan munkám amiről álmodok,ami a célom,amihez el kell viselnem a nagy betűs ÉLET minden percét.Ha rossz,ha jó.
Gondolom nem csak én éreztem úgy,hogy miért güriznék azért ami csak évek múlva lesz.Az állásinterjúk.A munkám.Az életem.De rájöttem hogy nagyon is számit amit most történik.Már ez is beleszámít az érettségibe.Ezeket a jegyeket is nézik a felvételinél a gimibe.Ha nem kerülök be egy jó gimnáziumba akkor nem mehetek főiskolára,egyetemre.Ha oda nem megyek akkor az álmomat,a céomat azaz az álommunkámat elfelejthetem.Az örökké egy álom marad.De én azt akarom,hogy az ne az álmom hanem az életem legyen!
És ezért meg kell küzdeni.....